Ahogy azt a szokás tartja, némi szakmázással vezetném fel a bemutatkozást. Nos, már 12 éves korom óta aktívan főzök teát és virslit elsősorban saját felhasználásra. Korábban sok fantáziát láttam a csupasz zsemle és az olcsó szalámi aktív kombinálásában és az is előfordult, hogy a pizzás fiú meghívott a családjához ebédelni. ...Na jó, talán nem hívott, de tény, hogy nem főztem túl gyakran.
  Jóanyám egyik kedves mondata volt anno: "Fiam, kajára sose sajnáld a pénzt!". Skót természetemből adódóan ezt masszív fenyegetésnek vettem, de azért igyekeztem / igyekszem tenni az ügy érdekében. Mindig étterembe járni ugyanakkor nem igazán költséghatékony, enni viszont szeretek, meg aztán a marha éles konyhakések után is rejtélyes vonzalmat érzek.
  Mindezek ellenére ez az oldal elsősorban a fotózásnak köszönhető, ami már régóta hobbim. Bár az ételfotók korábban nem sok vizet zavartak a lelki világomban, ahogy egyre több és jobb képet láttam, úgy jött meg a kedvem hozzá. Ez úton is köszönet Tamásnak és Szilvinek az inspirációért és a nyállal telecsorgatott billentyűzetért.
  Lényeg a lényeg: ez itt nem egy mesterszakács blog. Ami eszembe jut és a képességeimhez mérten nem nehéz (lásd. májkrémes kenyér), azt elkészítem, kommentelni lehet, javaslatokat elfogadok, reagálni valókra reagálok, stb., stb.

  Szép napot!

  Ízelítőnek egy kép, ami az egyik hétvégi befőzés alkalmával készült. Szimpla barackbefőtt, bejegyzésnek majd inkább valami cifrábbat választok (amiben pálinka is van, wehe).