Ahogy a Hortobágyra nem palacsintázni, úgy Bolognába sem spagettit szopikázni utaznak a legtöbben. Pedig az olasz városka innen csak majdnem 1000 km, érthetetlen. Ettől függetlenül az ottaniak összehozták ezt a jó kis receptet, amivel egyrészt bebetonozták magukat a világkonyhába, másrészt elérték, hogy a város nevéről mindenki kajára gondoljon.

   Ha egy recept elején 1 órában van megjelölve az elkészítési idő, az 20 év múlva is legyen 1 óra, ne 8, ne 10. Túl sok garancia mondjuk erre nincs, de ha nem akarunk egy kezdő kuktát alaposan megszívatni, akkor alap dolog. Nagy kérés? Nem. De semmi gond, tanulópénz, meg aztán ezer szerencséje, hogy a végeredmény elég meggyőző.

   Úgy gondoltam, hogy kezdésnek a lecsó ideális választás, mivel egyszerű, finom, hungarikum, a nyár slágere (amit minden nyáron elmondanak), és nem mellesleg imádom.

  Ahogy azt a szokás tartja, némi szakmázással vezetném fel a bemutatkozást. Nos, már 12 éves korom óta aktívan főzök teát és virslit elsősorban saját felhasználásra. Korábban sok fantáziát láttam a csupasz zsemle és az olcsó szalámi aktív kombinálásában és az is előfordult, hogy a pizzás fiú meghívott a családjához ebédelni. ...Na jó, talán nem hívott, de tény, hogy nem főztem túl gyakran.