Ha egy recept elején 1 órában van megjelölve az elkészítési idő, az 20 év múlva is legyen 1 óra, ne 8, ne 10. Túl sok garancia mondjuk erre nincs, de ha nem akarunk egy kezdő kuktát alaposan megszívatni, akkor alap dolog. Nagy kérés? Nem. De semmi gond, tanulópénz, meg aztán ezer szerencséje, hogy a végeredmény elég meggyőző.

Háttér:

   A padlizsánt az emberek 78,42%-a nagyon szereti, küllemre olyan, mint ha egy tököt lilára vertek volna (amit megérdemelne a kis szemét, bár ezt csak a történtek fényében említem). Törökparadicsomnak, illetve tojásgyümölcsnek is nevezik, mert a 18. századi európai változatok termése fehér vagy sárga volt, és liba- vagy tyúktojásra hasonlított. Elő-, fő-, közép-, mellék-, al-, és utóételként fogyaszthatóm szóval lényegében k* mindegy, ezen kívül fallikus jelleggel is bír, azaz felhasználásra akkor alkalmas, amikor még egészen kemény. Meghámozni semmi esetre se hámozzuk meg, mivel a héja megakadályozza, hogy a húsa túl sok zsiradékot szívjon magába. Ettől függetlenül egy komolyabb szippantós autó teljesítményével vetekszik... csak hogy ne menjen minden simán. Kedvelt felhasználási területei pl. a lecsó és a muszaka, amit majd egyszer legyártok, ha már kihevertem az okozott megrázkódtatást.

Hozzávalók:

   - 1,5 kg padlizsán

   - (burzsuj) olívaolaj v. (közalkalmazott) étolaj

   - 40 dkg mozzarella

   - 20 dkg parmezán

   - 1 kg paradicsom

   - bazsalikom

   - 2 fej vöröshagyma

   - só

   - bors

   A padlizsán felszeletelésével kezdődik a mese, se túl vékonyra, se túl vastagra. Mivel piszkosul lédús, ezért válasszuk a "nedvesség eltávolítása" opciót, amit megoldhatunk sózással, vagy anélkül. Az én drága kisköcsög receptem inkább az utóbbit favorizálta, aminek hála a 2 óra pihentetés gyakorlatilag semmit sem ért (szivatás1). Szóval sózzuk be inkább és hagyjuk állni mondjuk 1/2 - 1 órát, utána mossuk le, és hintsük be liszttel. Hogy ez mit művel az ízével, az jó kérdés, de már nem is akarom tudni.

   A szeleteket finoman barnára sütjük a számunkra szimpatikus olajon, és hagyjuk lecsöpögni. Nekem az akciós extraszűz olívaolajat pillanatok alatt beszipkázta, nagyobb meglepetést okozva ezzel akármelyik kormányprogramnál (szivatás2).

   Az egyik fontos összetevő a paradicsomszósz, amihez a hagymát jó apró kockára vágjuk és összefőzzük a szintén atomjaira szedett paradicsommal. Itt már azért befigyelhet az olívaolaj. Hatékony aprítószerkezetek előnyben, mert hát nem mindenki Gordon Ramsay egy bitang pengével a kezében. Aki nem akar időrabló dolgokkal tökölni, annak ajánlom a bolti paradicsomszószt, és a lelke égjen kénköves pokolban.

   Minden megvan, jöhet a tepsi (ami nem tepszi). Lefektetünk egy sor padlizsánt, egy sor mozzarellát (én szeleteltem), egy sor paradicsomszószt, bazsalikommal beszórjuk, parmezánt ráreszelünk, sózunk, borsozunk, majd kezdjük az egészet elölről. A megadott adagok mellett 3-4 rétegnek kell kijönnie, ennek érdekében kerüljük a szekrény méretű tepsiket.

   Az előmelegített sütőben olyan 150-200 °C-on sütjük egy fél órát. Ha sok a szaftja, az nem kóser, inkább kanállal merjük le. Az egész elkészültét olyan 2,5 - 3 órára saccolom, ami ugye jóval barátságosabb az 5 óránál, főleg ha este 6-kor állunk neki (nem vigyorog!!).

(bocs, kicsit homály itt-ott, de a lényeg látszik)