Ahogy a Hortobágyra nem palacsintázni, úgy Bolognába sem spagettit szopikázni utaznak a legtöbben. Pedig az olasz városka innen csak majdnem 1000 km, érthetetlen. Ettől függetlenül az ottaniak összehozták ezt a jó kis receptet, amivel egyrészt bebetonozták magukat a világkonyhába, másrészt elérték, hogy a város nevéről mindenki kajára gondoljon.

   Bolognáról annyit érdemes (?) tudni, hogy a rengeteg vérfagyasztóan izgalmas templom és palota hazája, plusz itt található Európa legrégebbi egyeteme (a "bolognai rendszer" kifejezés biztos sokaknak mosolyt csal az arcára). 2000-ben sikeresen abszolvált egy EKF projektet, ezt csak azért említem, hogy sírjak saját kis városom nyomorúságán. A leglegleglényegesebb viszont, hogy innen ered a bolognai ragu. Az 1982-től hivatalos recept szerint a hozzávalók: marhahús, császárszalonna, sárgarépa, zeller, paradicsompüré, húslé, vörösbor, és opcionálisan tej vagy tejszín. Különös ismertetőjegye, hogy általában nem így készítik.

   A ragut normál esetben spagettivel fogyasztják, ami állítólag a világon fogyasztott olasz tészta kétharmadát teszi ki. A taljánoknál inkább a tagliatelle a menő, de szerintem az jobban illeszkedik a bablevesbe álá Magyarország. A spagetti jelentése egyébként "vékony húr", hivatalos elnevezése spagettini, a vastagabb verziónak meg spagettoni (kb. mint a Paula és Paulina, nem gyengén kreatív). Ha esetleg olaszban járunk, ne nagyon próbálkozzunk nyilvános helyen késsel nekiesni a tésztának, mert testközelből szembesülhetünk a helyi maffiával.

Hozzávalók:

a szószhoz:

   - olívaolaj

   - 1 fej vöröshagyma

   - 4 gerezd fokhagyma

   - 500 g darált marhahús

   - 150 g paradicsompürés

   - 1 teáskanál oregánó

   - 1 teáskanál bazsalikom

   - só

   - bors

   - opciós cukor

a tésztához:

   - 300 g spagettitészta

   - olívaolaj

   - só

+ parmezán

   A finomra aprított vöröshagymát jó szokáshoz híven megpirítjuk az olajon. A fokhagymát összetörjük / összenyomjuk / széterőszakoljuk és beledobjuk a serpenyőbe. Rögtön öntsük is fel olyan 3-4 deci vízzel, különben odaég a lelkem és az odaégett hagyma kellemetlen jelenség.

   Kis keverem-kavarom után hozzáadjuk a darált húst, az oregánót, a bazsalikomot, sót, borsot ízlés szerint. Fél órán át fedő alatt pároljuk, szükség esetén kis vízzel növelhetjük a szaft térfogatát. A művelet közben lehajtunk egy kis pálinkát "igazán megérdemlem" címszóval, meg aztán PONT meghozza az étvágyat.

   Ez után beletoljuk és elkeverjük a paradicsompürét, személy szerint egy evőkanál cukrot is belehintek, és ez az a pont, ahol elkezdem brutális mértékben sózni. Másnak nem javaslom, csak az én bolognaimat kell tömni sóval, hogy kijöjjön nagy nehezen az íze ...már hozzászoktam. Pár pillanat erejéig nézünk bután, aztán pár kavarás, és készen is van az ízletes, szolidan bizsergető, érzékien fűszeres ragu (eme sorokat Mariannak ajánlom).

   A tészta egyszerű, mint a faék. Forrásban levő vizet enyhén megsózunk (só, sóóó, SÓÓÓÓ), 1-2 csepp olaj, aztán bele a tészta. 15-20 perc alatt készre főzzük, leszűrjük, pipa.

   Tálalva díszítésnek reszelt parmezánt javaslok, no nem mintha a sajton múlna az íze.

Nem darált hús, hanem darabolt. Ez nem véletlen.